A történelem újra elkezdődött

„Jegyezzük meg jól a mai napot és az elmúlt hetek történéseit: olyasminek vagyunk szemtanúi, aminek negyedszázada nem voltunk.

Nincs okunk megkönnyebbülésre. A Keleti pályaudvar vándorbotot ragadó menekültjeinek elszállításával és – feltételezhető – áteresztésével még nem oldódott meg semmi, borítékolható, hogy néhány napon belül újra előáll a szükségállapot, és az úgynevezett Európai Unió nem játszhatja el a végtelenségig ezt a játékot, a »rendkívüli helyzetre való tekintettel«.

A »rendkívüli helyzet« ugyanis állandósulni látszik. A mindennapok váltak rendkívülivé. És a java csak most jön.

(...)

Legutóbb huszonöt éve volt ehhez hasonló kollektív élményünk, a '89-'90-es fordulat, majd az illúziók a közös Európa-házról, amelyben mindenki boldog, mint egy jóllakott óvodás. Azóta ez a ház recseg-ropog, a lakói nemcsak a kívülállóktól, de saját maguktól sem tudják megóvni, az utópiák pedig belefulladtak a Földközi-tengerbe vagy túlzsúfolt pályaudvarok szemeteskukáiban végezték.

Huszonöt év, ennyi volt a »történelem nélküli« állapot Európában. Később talán »boldog békeidők«-nek hívják ezt az időszakot (is), de ennek már nincs különösebb jelentősége. Nem ítélkezni kell, csak megérteni.

Ideje feltápászkodni a tévé elől, a meccset élesben játsszák, az ablakunk alatt.”